"Azon a napon, amikor egy tollvonással elvették tőlem minden gyermekkori álmomat, azt, hogy versenyző lehessek, akkor ott, a fedett uszoda előcsarnokában sok mindent megértettem. Tizennégyévesen rádöbbentem, hogy csak egyet nem lehet elvenni az emertől:belső biztonságát. Ez pedig hitből, fegyelemből, akaratból, tudásból, emberségből áll, és talán abból, hogy az ember, amíg lélegzik, soha semmi rosszat nem fogadhat el véglegesnek."

Székely Éva: Sírni csak a győztesenk szabad