KÜLÖNLEGES KAPCSOLAT

Írta: Láng Nikolett

2006 májusában mentem át Ágihoz, hogy segítsen angolozni. Elkezdett mesélni a karatéról. Azt mondta, nézzek meg egy edzést. Gondoltam magamban. Hogy nem jó ötlet, hisz nem vagyok egy harcias típus. Viszont a lelkesedés, amivel mesélt, kíváncsivá tett. Azóta hálás vagyok neki, hogy elhívott.

Emlékszem, mennyire esetlen voltam. Pár hónap telt el, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. És sok barátot szereztem. Annyi mindent adott, hogy fel se tudom sorolni.

Aztán, két és fél év után, abbahagytam. Fél évig nem jártam, és egész végig panaszkodtam otthon, hogy valami hiányzik. Nem tudtam pontosan megmondani, hogy mi, de egy részem nem létezett.

És akkor, egyik nap lementem. Féltem, hogy mit szólnak a többiek. Örülnek, vagy talán semleges leszek számukra. Aztán kellemesen csalódtam, hogy láttam, kedvesen fogadtak. Már egy hónapja járok, túl vagyok két versenyen, és kezdek visszarázódni. És hihetetlen boldog vagyok. Újra visszakaptam azt, ami elveszett. A barátokat, a karatét, az izgalmas versenyeket, a kemény edzéseket.

Azt mondta Attila, ha valakinek igazán fontos a karate, az hiába hagyja abba egy-egy időre, mindig visszatér. Én visszatéretem, és szeretem.

Köszönök Nektek mindent. Szeretlek Benneteket.