| KÖSZÖNET
2009. március 14-én került megrendezésre egyesületünk házi versenye, a III. I.C. TATAMI Bajnokság. A versenyt nagy várakozás előzte meg, hiszen kihívást jelentett a gyermekeknek, illetve felnőtt karatákáinknak, és nekünk edzőknek, szervezőknek egyaránt. Sokat készültünk rá, izgatottan vártuk.
A versenyen 170 karatéka indult, kezdők és haladók, picik és nagyok egyaránt.
A versenynek már vége van, de az élmények és érzések még kavarognak bennem, és (térdsérülésem miatt) így a honlapunkon keresztül szeretném azokat megosztani Veletek, illetve köszönetet mondani Nektek ezért a felejthetetlen napért.
Kedves Henike!
A verseny szervezésének oroszlán részét Te végezted. A Tőled már megszokott alapossággal, szeretettel és lelkesedéssel. Ha Te nem vagy, a verseny nem jött volna létre. Előkészítetted a regisztrációs listát, sok telefonálás után összeállítottad a versenyzők listáját, kategóriákra bontottad őket, elvégezted a sorsolást, elkészítetted az okleveleket, és gondoskodtál az érmek és ajándékok megvásárlásáról. Nem tudom, Henike, hogy mi lenne nélküled, de örülök, hogy nem kell ezen gondolkodnom, mert vagy nekem és mindannyiunknak, és mindenben számíthatunk Rád. Hálás vagyok azért hogy vagy, és tudnod kell, hogy őszintén hiszem, hogy vannak angyalok. És hiszem azt, hogy azok néha a Földön járnak. Ajándékba kapjuk az égtől őket. Hogy elviselhető legyen a zavar a fejben és a szívben! J
Kedves Erika!
Gratulálni szeretnék Neked! Hogy mekkora dolog apró pici gyerekeket felkészíteni életük első karate versenyére, csak az tudhatja, aki megpróbálja. És Te nem csak megpróbáltad, hanem olyan gyerekeket hoztál a versenyre, akik örömmel, lelkesen és ügyesen karatéztak. Gondoltál akkor arra, hogy egyszer majd tanítványaid lesznek, amikor évekkel ezelőtt lejöttél hozzám karatét tanulni? Ez a gyönyörű a karatéban! Hogy minél többet foglalkozunk vele, annál többet adhatunk, és annál többet kapunk tőle. Köszönöm a munkádat, és szívből kívánom Neked, hogy minden úgy alakuljon az életedben, hogy őrizni tudd magadban a karate tanulása és tanítása iránti lelkesedésedet és szeretetedet. Büske vagyok Rád, Te tudod, hogy ez mit jelent.
Kedves Laci, Ádám és Attila!
Köszönöm a versenyen bíróként nyújtott segítségeteket. Azt a kedvességet, amivel a tanítványainkkal bántatok, azt a hosszú és fárasztó napot, amit velünk töltöttetek. Az év nagy részében távol vagyunk egymástól, de csak fizikálisan. Hiszem, hogy egy csapat vagyunk, és örülök a találkozásoknak. Jó Rátok nézni, jó Benneteket együtt látni. Árad belőletek valami, amit megnevezni nem tudok, csak érzek. Jó érzeni, jó Veletek lenni. Köszönöm!
Kedves Laci bácsi! Kedves Mester!
Köszönöm Neked, Künsztler Lacinak, valamint a Dunaszekcsői Wado-kai Karate Klubbod versenyzőinek és szüleiknek, hogy megtiszteltetek bennünket azzal, hogy eljöttek a versenyünkre. Nem egyszerű megszervezni ilyen távolságról a gyermekek utaztatását, és ennek ellenére szép számmal jöttetek, hogy velünk együtt lehessetek, gyakorolhassatok, versenyezhessetek. Őszintén remélem, hogy tetszett a versenyünk, pozitív élményekkel tértetek haza, és hamarosan újra látjuk egymást, újra együtt lehetünk. Addig is nagyon sok szépet és jót kívánunk Neked, tanítványaidnak és a szüleiknek.
Kedves Tanítványaim!
Hálás vagyok azért, hogy vagytok Nekem. Tudjátok, amikor veletek edzésen vagyok, minden gondom, bajom a termen kívül vagyok, és egy olyan világba csöppenek, ahol szeretek lenni. Szívből gratulálok Nektek ahhoz, hogy elindultatok az úton. Szeretnék majd sokatok danvizsgáján ott lenni, és szeretném azt ígérni Nektek, hogy addig és azután is Veletek leszek. Köszönöm, hogy vagytok, hogy taníthatlak Benneteket. Nagyon ügyesek voltatok! Büszke vagyok Rátok, és nagyon igyekezni fogok meggyógyulni, hogy újra együtt lehessünk. Addig is legyetek kedvesek, lelkesek és ügyesek!
Kedves Szülők!
Köszönettel tartozom Nektek. Köszönöm, hogy lehetővé teszitek számunkra, hogy gyermeketeket a karatéra taníthassuk. Hihetetlenül értékes dolgot adtok ezzel gyermeketeknek! Magam és egyesületünk nevében köszönöm Nektek azt a sok kedvességet, amit kapunk Tőletek. Nagyon jól esik ez nekünk. Nélkületek nem lenne I.C. TATAMI. Nem lennének edzések, nem lennének versenyek. Köszönjük Nektek a versenyen nyújtott segítségeteket. Köszönöm Horváth Pálnak és Mednyánszki Mártának a csokit, amit a gyerekeknek adtunk, köszönöm Dr. Juhász Tündének az orvosi ügyeletet, és köszönöm Kádár Sándornak a hangosítást. És köszönöm mindenkinek azt, amivel hozzájárult a verseny létrejöttéhez. Nagyon nagyra értékelem a segítségeteket! Köszönöm Nektek!
Kedves Még Nem karatézók!
Ha tehetném, egy dobozban becsomagolva nyújtanám át Nektek mindazt a jót és szépet, amit számomra, számunkra a karate nyújt. Ez sajnos nem megy. Viszont meghívhatlak Benneteket közénk, hogy részese lehessetek mindannak a jónak, amit a karatétól, az edzőnktől és a közösségünktől kapunk. Ne gondolkozz sokat, ha úgy érzed, gyere le közénk! Mi valóban szeretettel várunk! Tudod, mindegyikünknek, akik ma felnőttként karatézunk, 101 okunk lenne arra, hogy ne tegyük. És mi mégis várjuk a hétfőket és szerdákat. Azok számunkra az ünnepek. Gyere! Köztünk a helyed!
Kedves Hunyadisok!
A verseny nem jött volna létre, ha nem vagytok Ti! Megható volt a készülődésetek, aztán az a szeretet és törődés, amivel a gyermekek felé fordultatok, ahogy bevezettétek őket a terembe, ahogy segítettetek nekik az övkötésben, versenyzésben. Jó volt látni, ahogy a shiai vezetésben tevékenykedtetek, és örömmel töltött el, amikor láttam, hogyan küzditek le félelmeteket, hogyan versenyeztek. És semmit sem kellett kérni Tőletek! Ti „csak” egyszerűen teszitek a dolgotokat. Ugye, tudjátok, hogy páratlan közösség a miénk? Vannak nálunk jobb karatésok, de igazi karatékák vagytok, csupaszív, különleges, igazán jó emberek, akiket a karate (és valami felettünk álló erő) összeterelt. Leendő mesterek, akik a legjobb úton járnak ahhoz, hogy azzá váljanak. És az úton élvezik és szeretik azt, amit csinálnak. Minden elismerésem és köszönetem a Tiétek.
Kedves Attila Sensei!
Még fel tudom idézni magamban azt a három - négy napot, amit egy nyári edzőtábor után egy telefon mellett ülve töltöttem azon gondolkodva, hogy fel merjelek-e hívni. A „hogy jövök én ahhoz”, de „nagyon szeretném” érzésekre. Emlékszem arra a napra, amikor vártam a telefonodra, hogy mit válaszolsz, leszel-e az új I.C. TATAMI SE vezetőedzője. És emlékszem 2006. szeptember 11-re, az első közös Hunyadis edzésre. Olyan csend volt a teremben, hogy a légy zümmögését hallani lehetett volna. És emlékszem arra, hogy az edzés után azt mondtad, nem is olyan rossz, mint gondoltad. A Tőled azóta már megszokott toleranciával és kedvességgel. A „nagyon jó, de…” bíztatással.
Ott az út elején azt mondtad, hogy csináljuk a dolgunkat, mindketten úgy, ahogy tudjuk, és abból majd lesz valami. Nem tűztünk ki célokat, csak elindultunk valami felé, azzal a hittel, hogy dolgunk van egymással.
Eltelt azóta két és fél év, és ez idő alatt csak szépet és jót kaptunk Tőled, emberileg és szakmailag egyaránt. A két és fél év alatt soha senkit nem bántottál, csak adtál. Kaptunk Tőled edzéseket, versenyeket, edzőtáborokat, övfokozatokat, Erdélyi utakat, bulikat, együttléteket. Tudást és élményeket.
Tudod, nekünk nem kell boltba mennünk könyvért ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan kell mesternek lenni. A „milyen egy igazi mester” kérdésre már mindannyian tudjuk a választ. Ott vagy nekünk, tudjuk, látjuk, érezzük.
Azt mondják, minden karatéka másolja a mesterét. Ez számomra jó hír. J Ha ez így van, néhány éven belül átalakítjuk a karatés világot. Nem, mert akarjuk, hanem mert így lesz. A karatés világ teli lesz mosolygós, kedves, toleráns, a karate, mesterük és tanítványaik iránt mélységes tisztelet érző, tiszta emberekkel, mesterekkel. Olyan csapatod lesz, amilyen Te vagy. Úgy legyen!
Nekem pedig egy dolgom van ebben. Segíteni Neked. Mindenben, amiben tudok. Veled együtt hiszem, hogy küldetésünk van, dolgunk van a karatés világban. És abban is, hogy semmi sem véletlen.
Szóval KÖSZÖNÖM! Neked, és annak a felsőbb erőnek, ami (minden idegszálammal történő ellenkezésem ellenére) elküldött engem Gyomaendrődre, aztán Zánkára, és ami felvette helyettem a telefont, és tárcsázta a számodat. Mert tudnod kell, hogy az nem én voltam. J
G.Á.
| |